Nem volt többé Magyarnak szüksége puskaporra,

mikor Gyula várát egykor a Török ostromolta.

Kádárok munkájában lévő cseresznyéből merítettek erőt,

így emelve örök tiszteletre a mámoros törökverőt.

Ős apánk Árpád, ki kinézte nekünk e szent helyet,

egy aranyló gyümölcs volt, mit először szájába vehetett.

Kérdezték a vezérek- vajon ez már megérett?

Mondotta hát: keserédes, és egy kissé fanyar,

de mostantól ahol a Birs, csak ott lészen magyar.

Ős apánk Árpád, ki kinézte nekünk e szent helyet,

egy aranyló gyümölcs volt, mit először szájába vehetett.

Kérdezték a vezérek- vajon ez már megérett?

Mondotta hát: keserédes, és egy kissé fanyar,

de mostantól ahol a Birs, csak ott lészen magyar.

Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója

akik, lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.

Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,

Az most 63 fokon izzik minden terítéken.

S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,

Egy pillanatra az is legendává válhat.

Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,

Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.

Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója

akik,lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.

Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,

Az most 63 fokon izzik minden terítéken.

S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,

Egy pillanatra az is legendává válhat.

Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,

Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.

Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója akik,

lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.

Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,

Az most 63 fokon izzik minden terítéken.

S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,

Egy pillanatra az is legendává válhat.

Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,

Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.